December 31.-én éjfélkor megállunk egy pillanatra és meghallgatjuk, vagy együtt énekeljük a himnuszt. Idén különösen aktuális, hogy tudjunk eredetéről.

A szerző Kölcsey Ferenc. 1823 január 22. én tett pontot a Hymnus letisztázott kéziratának végére, így a születés kereken 200. évfordulóját ünnepeljük, amely 33 éve a magyar kultúra napja – éppen a Kölcsey és lélekemelő alkotása előtti tisztelgés jegyében.

Kölcsey Ferenc nem tudta, nem is sejthette, hogy a magyarságért versbe öntött fohásza, a Hymnus című költemény, amelyhez később Erkel Ferenc komponált dallamot, nemcsak hogy túléli őt, de a hazaszeretet, a nemzeti öntudat örök érvényű kifejezőjévé nemesül. Hogy nemzeti imává lényegül át, s 1989-től – akkor került be az alkotmányba, jóllehet az országgyűlés már 1903-ban elismerte – hivatalosan is a magyar himnusszá válik.

Megzenésített formáját tekintve az 1844-es erkeli alapmű győzött minden átalakítási kísérlettel szemben, az áthangszerelések egyike sem ért célt, bár próbálkozások akadtak bőven.

Alaptörvényünk kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”