1959. február 3. A tragédia dátuma Don McLean 1971-es, American Pie című slágere óta úgy ismert, mint „a nap, amikor meghalt a zene”.
Buddy Holly (Charles Hardin Holley)
(1936. szeptember 7. – 1959. február 3.),
Texasi zenész családban született. 11 évesen Buddy zongoraleckéket vett, de kilenc hónap után otthagyta őket. Gitárra váltott, miután látta, hogy egy osztálytársa játszik és énekel az iskolabuszon. Szülei egy zálogházból vették a gitárt, és Travis (testvére) megtanította játszani rajta.
1952-ben lépett először fel a helyi televízióban, majd a következő évben barátjával, Bob Montgomeryvel megalakította a „Buddy and Bob” együttesét.
1955-ben, a Lubbock High School elvégzése után Holly úgy döntött, hogy teljes munkaidőben zenei karriert folytat, addigi megszerzett sokrétű ismereteit kamatoztatva.
Bár Buddy Hollyt mindössze másfél évvel a katasztrófa előtt ismerhette meg a szélesebb közönség a Crickets zenekar frontembereként, (1956–1957) ez a néhány hónap elegendő volt a 20-as évei elején járó fiatalembernek, hogy a rock and roll történetének legnagyobb hatású úttörői között tartsák számon.
Rövid karrierje során Holly sok dalt írt és rögzített. Gyakran úgy tekintenek rá, mint arra a művészre, aki meghatározta a hagyományos rock and roll felállást két gitárból, basszusgitárból és dobból. Zenéje John Lennontól és Paul McCartneytól kezdve Bob Dylanen át Keith Richardsig számos előadóra volt nagy hatással.
A pályafutását 1958-tól szólóban folytató Buddy Holly több zenésztársával együtt 1959. január 23-án háromhetes turnéra indult. A szerencsétlen véletlenek azonban más felé vitték a történet szereplőinek útját.
Alig kezdődött meg a koncertsorozat, a turnébuszban elromlott a fűtés. A Holly kísérőzenekarában doboló Carl Bunch lábai annyira szétfagytak, hogy kórházba kellett szállítani.
A turnét folytató csapat február 2-án este az előzetes tervben nem szereplő Clear Lake-ben adott koncertet. Mivel a másnapi helyszín, a minnesotai Moorhead, 300 mérföldre feküdt a kisvárostól, Holly viszont időben oda akart érni, hogy leadhassa szennyes ruháit egy mosodában, ráadásul a fűtetlen busz sem volt ínyére, bérelt egy magánrepülőt.
Az ifjú tehetség a gépen eredetileg háttérzenekarával utazott volna, de a véletlen, vagy sors mást gondolt. Az önálló fellépőként turnézó Big Bopper influenzára hivatkozva elfoglalta Waylon Jennings basszusgitáros helyét.
A mesélők szerint „Remélem, lezuhan a repülőtök” – ugratta Waylon Jennings basszusgitáros Buddy Hollyt, néhány órával azelőtt, hogy a rock and roll-történelem egyik legnagyobb ikonja, 1959. február 3-án repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette.
A gitáros Tommy Allsup élete pedig egy pénzfeldobáson múlt: Ritchie Valens, a La Bamba 17 éves szerzője utazott helyette a repülőn.
A gép február 3-án éjjel egy órakor szállt fel a 21 éves Roger Peterson vezetésével. A tapasztalatlan pilóta nem tájékozódott megfelelően az időjárási körülményekről, és öt perccel a felszállás után elvesztette uralmát a gép felett. Három utasával együtt szörnyethalt. (Buddy Holly, Ritchie Valens, Big Bopper)
A balesetet követően Buddy Holly újabb lemezei, válogatásai jelentek meg. Buddy Holly több tucat befejezetlen felvételt hagyott hátra – új szerzeményeinek szóló átiratait, kötetlen jam sessionöket a bandatársakkal, vagy más előadóknak szánt dalokat bemutató kazettákat. Az utolsó ismert felvételek, amelyek Holly lakásában készültek 1958 végén, az utolsó hat eredeti dala volt.
A Holly lemezek iránti kereslet akkora volt, és Holly olyan termékenyen rögzített, hogy lemezkiadója új Holly albumokat és kislemezeket tudott kiadni a következő 10 évben. Dalainak kiadási jogát 1975-ben Sir Paul McCartney szerezte meg. Holly – akit halála után az a megtiszteltetés ért, hogy a rock sztárok közül elsőként jelent meg egész karrierjét átfogó lemezgyűjteménye – 1986-ban az első körben került be a Rock Halhatatlanjai közé, életéről pedig több film is készült. A leg hitelesebbnek mondott filmet Paul McCartney dokumentumfilmjét Hollyról 1985-ben, The Real Buddy Holly Story címmel mutatták be.
