A dal, mely minden idők legismertebb dalává vált, egyszerűen “Rántotta”-ként indult el hódító útjára. Tulajdonképpen egy álommal kezdődött. 

“Egyszerűen csak kiesett az ágyból.” – mondta egyszer Paul McCarney a “Yesterday” eredetéről elmélkedve. – “Volt egy zongora mellettem, és valószínűleg álmodtam az egészet, mert egyszerűen csak kizuhantam az ágyból, rátettem a kezem a zongorára, és a fejemben volt a dallam. Ott volt elejétől a végéig, a teljes egész. Nem is hittem el. Olyan könnyen jött.” 

 Olyannyira könnyen, hogy McCartney először a dalt felajánlotta más énekeseknek, mivel úgy vélte, hogy nem illene a Beatles repertoárjába. Azon felül, hogy 1965-ben Number One volt, a “Yesterday” a rock korszak egyik legjelentősebb alapdalává vált. Több mint 2500 alkalommal rögzítették felvételre a legkülönfélébb énekesekkel – Elvistől kezdve az En Vogue-ig, Smokey Robinsontól Marianne Faithfull-ig, Ray Charles-tól Tammy Wynette-ig, és Frank Sinatra-tól a Boyz II Men-ig. 

 A “Yesterday” akkordjai és földöntúli dallama talán tényleg éppen Paul édesded álmában született meg, de a szöveg már egészen más tészta volt. Hosszú ideig McCartney a “Scrambled eggs/Oh baby how I love your legs.”(Rántotta/Oh bébi a két lábad igazi csoda – vagy valami ilyesmi)- elég ostoba hangzású szöveggel énekelte. Szerencsére azonban a dal végleges szövegét egy európai vakáción fejezte be, ahol akkor barátnőjével, Jane Asher londoni színésznővel tartózkodott. 

Az igazi kihívást azonban az új ballada szalagrajátszása jelentette. George Martin, mint producer így magyarázta a dolgot: “Mikor Paul eljátszotta a dalt a bandának, Ringo elkezdett a dobokon kopogni, és mind az gondoltuk: ‘Mi az ördögöt fogunk ezzel kezdeni?’ Nem volt az a jellegzetes három gitárra és egy dobra írott dal. Az mondtam ‘Tegyétek le a gitárokat, meg mindent, kezdjük csak a felvételt Paul-lal, és aztán meglátjuk, hogy mit tudunk kihozni belőle.’” Miután kipróbáltak számos különféle megközelítést, még egy olyat is, melyben John az orgonán kísért, Martin egy istenkísértő ajánlatot tett. “Azt mondtam Paulnak, hogy nem tehetünk vele semmit, nem rakhatunk bele dobokat, még basszusgitárt sem. Azt mondtam ‘Mit szólnál, ha valami fínom vonós kíséretet raknánk bele?’ Paul erre azt mondta ‘Még mit nem! Nem akarok semmiféle Mantovani-féle szemetet. Nem akarok ilyen nyálas, mézes-mázos anyagot csinálni.’ Azután visszagondoltam azokra az időkre, amikor még a klasszikus zene foglaloztatott, és azt mondtam, ‘Nos, akkor mit szólnál egy vonósnégyeshez?’” Még mindig nem sikerült meggyőznöm. “Kérdeztem tőle, hogy mi a baj? Paul erre így emlékszik vissza :”‘No, de ez egy rockbanda!” mondtam, s egyáltalán nem tetszett az ötlet”. Martin erre azt javasolta: “Legalább próbáljuk ki, és ha még mindig nem tetszik, akkor egyszerűen hagyjuk az egészet, és visszatérünk a gitáros-énekes verzióhoz.” Szóval leültem a zongorához, és George-al kidolgoztuk a részleteket, és feljátszottuk. Természetesen ekkor már mindannyiunknak tetszett.” 

 A Beatles egyik tagja sem játszik a “Yesterday”-ben, csak Paul éneke, akusztikus gitárja, és a vonósnégyes hallatszik a számban, amit 1965 június 14-én rögzítettek az EMI stúdiójában, az Abbey Roadon, és a vonósszekciót valamivel később adták hozzá. A felvétel jól reprezentálja a Beatles találékony szellemét, amely mindig ajtót nyitott az új hangokkal való kísérletezésre, s a maga halk módján vadabb zenei kalandok eljövetelét vetítette előre. Mégis a “Yesterday” univerzális, és kiolthatatlan vonzereje az alapvető emberi érzések zenén keresztüli kifejezésében rejlik. Furcsamód, ez egy olyan ember szívbemarkoló visszatekintése a szerelemre, s az elmúlt évekre, aki még csak 22 éves, azaz élete még csak most kezdődik el. 

 A “Yesterday” lett a Beatles leghíresebb dala, s nem feltételenül McCartney híres szerzőtársa miatt, akinek tulajdonképpen nem sok köze volt ehhez a felvételhez. Nem sokkal a halála előtt John Lennon eképpen tréfálkozott “Ha bemegyek egy vendéglőbe, mindig a Yesterday-t játszák a zenekarok. Egyszer Spanyolországban aláírtam egy pasas hegedűjét, miután eljátszotta nekünk a Yesterday-t. Nem értette, hogy nem én írtam a dalt. De gondolom nem járt volna asztaltól asztalig az ‘I Am the Walrus’-t játszva.”